Történet

A debreceni Sugárterápia Tanszék története

A debreceni sugárterápia története 1922-re nyúlik vissza, a Debreceni Egyetem Röntgen Intézete ugyanis ekkor kezdte meg működését Dr. Elischer Gyula professzor vezetésével, aki röntgendiagnosztika mellett röntgenterápiát is végzett. Elischer professzor 1921-ben megjelent tankönyvében „belgyógyászati Röntgen-therapia”-ról, a mélyen fekvő elváltozások sugárkezeléséről írt, a dozimetria mellett a különböző szövetek eltérő sugárérzékenységét, a sugárérzékenység fizikai és kémiai módosításának lehetőségeit is tárgyalta. A külső nyalábokból végzett röntgenterápia mellett a közelbesugárzás – ami ekkor a rádium alkalmazását jelentette – fontosságát is felismerve 1929-ben Elischer Gyula mozgalmat indított a rádium beszerzésére. Ekkoriban a vizsgálatot vagy a kezelést végző orvos még védelem nélkül tartózkodott a röntgencső közelében; ennek következtében, sok úttörő röntgenorvoshoz hasonlóan Elischer professzor is az elszenvedett sugárzás okozta megbetegedés következtében hunyt el. Hamburgban, a Szent György Kórházban az ionizáló sugárzások kutatásának és alkalmazásának áldozatul esett röntgenorvosok nevét őrző emlékoszlopon Elischer Gyula nevét is megtaláljuk. Halálát követően Dr. Hüttl Tivadar professzort bízták meg az intézet vezetésével.

 

Hüttl Tivadar 1930-ban Rádium Bizottság alapítását javasolta „az operabilitas határán álló, vagy inoperabilis carcinomás betegeink megfelelő kezelése” céljából. A következőkkel érvelt:  „ezen betegeknek elég nagy százaléka még megmenthető volna, nagy részüknek pedig élettartamát és munkaképességét lehetne lényegesen meghosszabbítani, illetve fokozni. A rádiumkezelésről szóló külföldi eredmények egyenesen bámulatosak. A rádiumkezelés a rák gyógyításának ma leghatásosabb eszköze és a sebészi kezelésnek nélkülözhetetlen kiegészítő része. Enélkül megfelelő kezelést végezni, jó eredményeket elérni alig lehet.” A magas színvonalon végzett röntgenológia és a szakmai ellenérvek ellenére a Debreceni Központi Röntgen Intézetet 1931-ben az egyetem vezetése megszüntette. A képalkotó röntgen és besugárzó berendezéseket a személyzethez hasonlóan egyes klinikák között osztották fel, elsősorban a sebészet és a belgyógyászat igényei szerint. A Sebészeti Klinika röntgenrészlegének vezetője, Rencz Antal a röntgenberendezéssel nem rendelkező klinikák betegeinek ellátását is koordinálta, 1931-től 1945-ig. A Nőgyógyászati Klinika röntgenrészlege az orthovoltos besugárzó készülék mellett 1940-ben egy kontaktbesugárzóval bővült. (A '30-as évektől induló rádiumbeszerzés jelentős késéssel, részben adományokból, végül Országos Onkológiai Intézettől kölcsönkapott rádiummal valósult meg.)

Az 1945-től 1963-ig tartó időszakban a klinikák saját röntgenlaboratóriumok kialakítására törekedtek, ennek keretében került beállításra a Bőrklinikán röntgenterápiás készülék, a Sebészeti Klinikán egy új orthovoltos és egy felületi besugárzó (Chaoul) berendezés. 1954-ben a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán önálló Radiológiai Osztályt hoztak létre Berta István vezetésével, a nőgyógyászati közelbesugárzások az 1950-es évek végén még rádiummal (226Ra), majd a saját beszerzésű 60Co izotóppal történtek. Berta István jelentős eredményeket ért el, számos újítást vezetve be a nőgyógyászati közelbesugárzások területén; munkássága a dozimetriától a sugárbiológiai kutatásokon át a nyirokcsomóáttétek kimutatását célzó limfográfia bevezetéséig terjedt.

1963-tól a diagnosztikus és a sugárterápiás tevékenység az újjászervezett, önálló Radiológiai klinikán folytatódott. Ennek keretében a Bozóky László akadémikus tervezte, Medicor gyártotta Gravicert az ország második kobaltágyújaként kezdte meg működését Debrecenben. Az új, mélyterápiás technika alkalmazásához fizikusra és megfelelő dozimetriai felszerelésre volt szükség. Bár az első dozimetriai méréseket Bozóky László professzor végezte az OOI műszereivel, a debreceni Radiológiai Klinika első fizikusa Dr. Dézsi Zoltán volt. Az ATOMKI-val közösen készített vízfantomban Dézsi Zoltán által végzett mérések eredményeként új tubussorozatot és mezőmegvilágítót gyártott a Medicor. Ép szervi/szöveti védelem (takarás) céljából ólomblokkokat alkalmaztak, továbbá – elsőként az országban – ékek használatát vezették be. A kezelések ellenőrzésére a 60Co-forrást használva beállító felvételeket készítettek – így elkezdődött az ún. verifikáció. A biológiai hatás kiszámítására bevezették a Kirk-féle modellt.

A Radiológiai Klinika sugárterápiás részlegét 1964-től Dr. Miltényi László vezette, a részleg ekkortól mint Kelet-magyaroszági Sugárterápiás Központ működött; a Radiológiai Klinikát 1968-tól Vargha Gyula professzor irányította. 1971-től a Sugárterápia a Radiológiai Klinika új központi épületében kapott helyet. A besugárzás-tervezés 1978-ig nem szoftveres tervezést jelentett. A sugárterápia tervezésére használt első számítógépes tervezőrendszer egy országos hálózat létrehozásával jutott el a terápiás központokba Bozóky professzor fáradozásának eredményeként. Ez a (Van de Geijn-féle) 2D rendszer a szöveti/szervi inhomogenitásokat is figyelembe vette. A tervezőrendszerhez Debrecenből heti két alkalommal, majd naponta volt hozzáférés a budapesti Állami Számítástechnikai Szolgálat számítógépén.  Míg 1958-tól 1981-ig a közelbesugárzások manuálisan behelyezett, alacsony ill. közepes dózisteljesítményű (L- ill. MDR) besugárzást biztosító izotópokkal történtek, 1982-től ezt a személyzet sugárvédelmét biztosító afterloading (AL) technika váltotta fel, ezzel együtt a GUA II, majd GUA III rendszer bevezetése történt. A ruténium (106Ru) izotóp szemészeti alkalmazására 1986-tól, a Szemészeti Klinikán került sor. A Sugárterápián 1986-tól egy csehszlovák gyártmányú Chisobalt 2B75 kobaltágyú, került beüzemelésre, a Sugárterápia egy új vízfantommal és a céltérfogatok lokalizálására szolgáló új beállítóval is gyarapodott. A Radiológiai Klinikán 1988-ban üzembe állított Siemens CT nemcsak a diagnosztikában, de a sugárterápiás tervezésben is fontos feladatot töltött be.

A Radiológiai Klinika igazgatója 1989-ben Péter Mózes professzor lett. 1992-ben került beszerzésre a Gammamed 12i HDR-AL berendezés, mely már 192Ir izotópforrást tartalmazott. A berendezéssel elsősorban nőgyógyászati üregi kezelések folytak, de elkezdődött a nyelőcső-, hörgő- és végbéltumorok közelbesugárzása is. 1994-ben a Gravicert helyét a kanadai gyártmányú Theratron 780C kobaltágyú vette át. Az ATOMKI-ban 1994-től működő első PET kamera képei már a kezdetektől segítették a célterület pontos meghatározását. 1994-ben a sugárterápia önálló – ekkor még csak alapszakvizsgákra ráépíthető – szakvizsga lett (csak 2001-től vált önálló ún. első szakvizsgává). 1995-ben a HDR-AL készüléket a Cobalt épületébe helyezték. A fej-nyaki régió maszkkal történő rögzítése a sugárkezeléshez 1997-ben indult a debreceni Sugárterápián. 1998-ban a sugárterápia új épületet kapott, melybe egy Philips SL18 lineáris gyorsítót (azaz egy nagy energiájú foton- és elektronsugárzást és takarásra ún. MLC-t alkalmazó kezelőegységet), valamint a kezelést megelőző beállításokra egy SLS38 szimulátort telepítettek, emellett számos dozimetriai eszköz, műszer beszerzése történt, míg besugárzás tervezésben a CT alapú Helax TMS 3D tervezőrendszer bevezetése nyitott új fejezetet.

2001-ben a Sugárterápia önálló tanszékként kivált a Radiológiai Klinika kötelékéből, igazgatója Dr. Horváth Ákos egyetemi docens lett. A tanszék második lineáris gyorsítója (Elekta Precise) 2003-tól kezdte működését. 2006-ban a Tanszék az Auguszta Program keretében egy húszágyas fektető részleggel bővült, az új épületben egyszersmind további ambulanciák is nyíltak. A besugárzástervező rendszer bővítését 2007-ben az Oncentra Masterplan, 2008-ban a Pinnacle 3D rendszerek telepítése jelentette, e rendszerek már alkalmasak voltak a diagnosztikus CT, MR vagy PET képekkel végzett képfúzióra. Az első lineáris gyorsító felújítására (ún. upgrade-jére) 2007-ben került sor, ennek keretében a gyorsító a kezelés alkalmával pozícióellenőrzést végző EPID (Electronic Portal Imaging Device) rendszerrel bővült.

2009-ben a Tanszék vezetője Dr. Szluha Kornélia egyetemi docens lett. A Sugárterápia az ezt követő években infúziós teremmel gazdagodott, a sugaras betegellátás és onkológiai betegkövetés pszichológiai, gyógytornászati gondozással egészült ki. 2010-ben a második gyorsító upgrade-jére is sor került, ennek keretében a készülék karbonszálas asztallapot és EPID opciót is kapott. A gyorsítók és a tervezőrendszerek 2011-től a Mosaiq Record & Verify rendszerbe kapcsoltan működnek, mely a klinikai és a besugárzási adatokat egy programban jeleníti meg. 2011-ben a betegpozicionáló rendszerek bővítése, a meglévő rögzítőeszözök mellett új, testtájék-specifikus rögzítők beszerzése történt. A régebben működő röntgenszimulátor mellett 2011-ben egy – a lokalizációs CT-k mellett virtuális szimulációkra is alkalmas, LAP PICTOR 3D lézerrel szerelt – Philips Big Board CT szimulátor került beüzemelésre. 2011-ben a dozimetria is új eszközparkkal bővült.

2012-ben a Sugárterápia Tanszék és az Onkológiai Tanszék a DE OEC Onkológiai Intézetben egyesült, az összevont intézmény igazgatója Dr. Horváth Zsolt egyetemi docens lett. 2013-ban új sugárterápiás épület került átadásra, melyben még ez évben a harmadik (ELEKTA SYNERGY), 2014-ben egy negyedik (ELEKTA VERSA HD) lineáris gyorsító kapott helyet. E kezelőegységek már a CBCT vezérelt, intenzitásmodulált besugárzásra is alkalmasak, utóbbi gyorsítón pedig a válogatott esetekben alkalmazott VMAT illetve ún. sztereotaxiás sugárkezelés is elvégezhető. 2015-ben a légzéssel mozgó céltérfogatok stereotaxiás besugárzásának feltételeként a CT szimulátorban 4DCT opció került bevezetésre. 2016-ban a közelbesugárzó készülék cseréje microSelectron berendezésre, egyúttal új, 3D közelbesugárzást lehetővé tevő szoftver installálása történt.

Az Onkológiai Klinika igazgatói székében 2017-ben Dr. Horváth Zsoltot Dr. Árkosy Péter főorvos váltotta. A Sugárterápia Tanszék jelenleg négy lineáris gyorsítóval, egy CT szimulátorral és egy közelbesugárzó (brachyterápiás) egységgel üzemel.